Mire is jó a beszélgetés?

A XX. század első felében még nem volt ennyire felgyorsult a világ. Az embereknek jobban volt idejük beszélgetni egymással. Megvoltak a terek időben és helyszínben is a két ember közti beszélgetésre. Megvoltak a közösségi beszélgetésnek, a közösségi létnek olyan formái, amelyek teljesen más kapcsolatot, hangulatot hoztak, mint ma.

Sajnos, igaz ez a közéletre és a magánéletre egyaránt, de a műszaki és az üzleti életre is.

Úgy gondolom, elveszett a szavaknak a súlya.

Csak jön minden ránk, nap mint nap zúdul az információ. Nem könnyű kiválasztani a lényegeset a lényegtelentől, az ocsút, a pelyvát a búzától.

Kevésbé tudjuk felismerni a "hétköznapi bölcsességet".

Dr. Obádovics J. Gyula matematika professzor Úrral folytatott beszélgetés gesztusai nagyon sokatmondóak így a képen is, hát még élőben.

A beszélgetés által megismerhetjük egymást, közben látjuk a beszélgetőtársunk gesztusait.

Kicsit olyan ez, mint a tánc. Éppen nem szólunk, de mégis mondunk valamit, lépünk, érezzük a párunk tartását, oda-vissza hatások érnek bennünket.

Ma igen drága pénzen, tanácsadók segítségével ismerik meg a nap mint nap egymás mellett dolgozó vezetők egymást egy hétvégi elvonuláson. Mi történik? Együtt morzsolják a kukoricát, mint annak idején nagyapám és nagyanyám és a szomszédjaik. Ez van, ez egy helyzet, ilyen a világ, mondhatnánk.

Szerencsére, nem ilyen rossz a helyzet! A társadalom egyre több rétege veszi észre, hogy valami gond van. Az üzleti életben is felismerték, hogy a beszélgetésnek értelme, sőt hatalma van.

Beszélgetni jó. Beszélgetni sok mindenről lehet, ha érdeklődők vagyunk, és megvan bennünk a figyelem és kíváncsiság a másik iránt, ekkor visszaszerezhetjük a szavak elveszett súlyát.

Szerző: Borbás Ferenc
A "TERMÉKTEREMTÉS A GYAKORLATBAN" c. könyv írója